MILESZMA|asztronapló

Amikor arról írok, hogy akadoznak a hétköznapjaink, nem azt jelenti, hogy olyan dolgok történnek velünk, mint egy burleszkben. Hogy a leesik azt jelenti, hogy minden csak potyog, az összetörik pedig nem azt, hogy cseréphegyeken járunk, és az elromlik sem áram nélküli életet vetít előre. Egyszerűen csak annyit, hogy lásd a különbséget, amikor úgy zajlik az élet körülötted, mint ahogyan a kés csúszik a vajban. Ha végiggondolod, hogy mikor éltél boldogabban, mikor volt könnyebb az életed, meg fogsz lepődni, mert a legjobb időszakoknak általában semmi köze nem volt ahhoz, hogy mennyi pénzed volt éppen, vagy hogy nem történt semmi bosszantó és váratlan akkor körülötted. Hát dehogy nem, csak egyszerűen nem azzal foglalkoztál, hogy ja de szar dolgok ezek. Azzal voltál elfoglalva, hogy éppen valami teljesen klassz kitöltötte a figyelmedet, az összes többi dolog pedig csak megoldandó, vagy éppen folyton változó valami volt csak. Ezzel pedig be is bizonyítottuk azt az elméletet, hogy a figyelem a lényeg, az történik velünk és az kerül nagyobb jelentőségűvé, amire összpontosítunk, amivel foglalkozunk és amire figyelünk. Ennyi. A bosszankodó emberrel csupa bosszantó dolog történik. Más is, de azt észre sem veszi. A humoros, vicces emberekkel pedig vicces dolgok, pedig lehet, hogy többet szív, mint más, csak könnyebben látja meg a viccet mindenben és úgy is adja át a világnak. Szóval a döntés a mi kezünkben van, hogy mi is legyen, amit magunkba szívunk abból a millió egy dologból, ami létezik körülöttünk. Vagy elvontan megfogalmazva, mivel minden létezik, minden megvan már, mi legyen az, amit mi észreveszünk belőle és beemeljük az életünkbe.

Az energiák még mindig kuszák, bolygatják a hétköznapi kis életünket, leginkább a mechanikus részét. Elromlik, lefagy, összetörik. Ezek persze apró-cseprő dolgok, de mindenképpen intő jelek, hogy észrevegyük, zsizseg körülöttünk valami. Biztosan többen vagytok, akik észrevettétek már, hogyha idegesek vagytok, lefagy körülöttetek az élet. Én például lefagyasztom a számítógépet, kivágom a villanykörtét és még a telefont, ami egyébként sosem fagy meg, azt is leállítom. És minél inkább anyázok, hogy nem igaz, hogy még ez sem működik, annál inkább nem működik az, amit éppen nyomogatnék. Mi ez, ha nem a negatív energia manifesztálódása? Ezek után pedig olyan nyilvánvaló, hogy elgondolkodunk rajta, miért nem tudjuk ezt az energiát jó dolgok beindítására használni, pont ilyen látványosan! Hát képzeld, tudjukJ Csak valahogy mi magunk nem hagyjuk a jó dolgokkal ilyen erősen elsodortatni magunkat, amikor pedig de, az igen ritka. És hogy miért, az a legérdekesebb, mert titkon, mélyen, azt gondoljuk, hogy a nagyon jó dolgok végülis nem jók. Olyan hiedelmeink miatt, mint például „ Ne örülj annyira, mert sírás lesz a vége!”. „Az élet nem fenékig tejfel!” És még az is, hogy „ A boldogságért meg kell küzdeni!” Ugye milyen sokszor hallottuk? És ugye mennyi baromság? Mi mégis elhisszük.

Az egyensúlyunk ma megbillen és szinte a semmiből lobban fel bennünk az indulat. Ez pedig ijesztő lehet, ráadásul kezelnünk kell, elsősorban saját magunkat! Ami fontos, hogy megértsük, még mielőtt kirobbanunk, hogy ez a fajta lendület is az erő egyik arca, az pedig rajtunk áll, hogy merre tudjuk billenteni, milyen előjel felé tudjuk terelni ezt a hatalmas energiát. Hasonlóan értelmezhetjük, mint a szeretet és a gyűlölet viszonyát. Tulajdonképpen mindkettő azonos energiából táplálkozik és nagyon kicsi a különbség a kettő között. Nálunk van a kulcs hozzá, merre billen végül a mérleg nyelve. Próbáljuk tehát irányítani a dühünket, megérteni és persze nem leenni a fejét annak, aki felbosszant! Mindig keressük az egyensúlyt! Most ez nem könnyű, de innen szép nyerni és hát ettől fejlődünk, nem a békésen folydogáló folyóban úszva. Nagyon jó, hogy most érezzük is az erőt (ami velünk van grin emoticon ), és tudatosan, okosan tudunk önmagunknak is érvelni.

Hogy nem véletlenül születünk azok mellé az emberek mellé, akik a családunkat alkotják, nyilván tudod, így nem is csodálkozol rajta, hogy a felszínen futó dolgok alatt egészen misztikus kötődéseink vannak. Mindig. Adunk és kapunk, a végtelen kapcsolódásnak, univerzális kiegyenlítődésnek pedig szinte sosincs vége. Éppen ezért, amikor a józan ész nem érti, hogy miért pont ezekkel a látszólag idegenekkel van vérkapcsolatunk, gondolj rá, hogy mindig, minden esetben valamit hoznak, vagy hozol nekik mélyről visszanyúlva.

Ma nyugodtan tarthatunk Barátok Napját, túláradó szeretetünket ne rejtsük véka alá! Szürkeség van és mindenhol takony, nemcsak neki tesz jót, ha nagyra becsüljük és értékeljük őt, hanem magunknak is. Már csak azért is, mert a Hold együttáll a Jupiterrel a 11-es házban, amiről elég annyit tudnunk, hogy építő jellegű energiák mozognak körülöttünk ebben a témában. Mély bizalmat érezhetünk azok irányába, akik valóban közel állnak valamilyen módon hozzánk és úgy egyáltalán, nagy érzelmi gazdagságot élhetünk meg. A barátság egyébként az egyik legszebb és legőszintébb dolog az életünkben, persze az igazi. Nincs benne féltékenység, birtoklás, mint például a szerelemben. Figyeld meg, ha valaki régóta ezt a nemes helyet foglalja el a szívedben, azaz tűzön-vízen a barátod, bármi is történik a világban, bárhová is sodor benneteket az élet, képesek vagytok hosszú hallgatás után is ott folytatni mindent, ahol abbahagytátok. Persze csak akkor, ha nem történt valamilyen törés a kapcsolatotokban.
A Neptun és a Nap támadja a MC-t, ami hétköznapi nyelven azt jelenti, hogy egyre erősödik a gyanúnk, hogy valaki betámad bennünket. Vagy lehet, hogy simán megvezet, figyeljünk, ne hagyjuk, hogy aláássa valaki a céljainkat! Tudod, nem feltétlenül az a lényeg, hogy A-ból majd egyszer eljutunk B-be és akkor majd jó lesz, hanem mozogjuk ki, hogy már most is jó legyen, viszont nem tesz jót, ha elbizonytalanítanak. Az elmúlt napokban amúgy is sokat önmarcangoltunk, semmi szükségünk rá, hogy más rajtunk csiszolgassa a saját érdekeit. Amiről belül érezzük, hogy jó, az jó és kész. És hogy erről más mit gondol, az az ő baja. Tudod, amit magadról gondolsz, az hozzád tartozik. De amit másról, az is…

Tegnap arra bíztattalak, hogy álmodozz bátran és bár ma is azt teszem, egy dolgot jó, ha megértesz! Az álmodozás, a tiszta energiával, odafordulással való vágyakozás ugyan olyan lételemünk, mint például az evés. Azt azonban meg kell tanulnod, hogy hogyan lépj ki az álomvilágodból úgy, hogy ne létezz a két dimenzióban (ami egy, de most ezzel nem is fárasztalak, majd egyszer) ellentétes energiával. Tehát ha álmodozva királynőnek érzed magad a hétköznapokban pedig rút kiskacsának, nem változik körülötted semmi, mert egyszerűen nincs meg az egyensúly. A vágyaiddal teremtesz, létrehozod a holnap jelenét és persze gyógyítasz is. De csak akkor, ha az álmodozást a napi létezésed alatt nem utasítod el és nem írod felül olyan gondolatokkal és meggyőződésekkel, amelyek felülírják és megcáfolják, amire tulajdonképpen vágysz. Magyarul, tedd meg kérlek, hogy azokért a dolgokért, amelyekért a szíved megdobban, teszel is a valóságban. Hiszen tudod, az igazi varázslás/teremtés az érzelem, gondolat, szó és tett, szóval, ha tényleg akarsz valamit, akkor az akaráson túl tegyél is érte! Mindegy mit, mert maximum nem jön össze. Elsőre. De lehet, hogy másodszorra vagy harmadszorra sem, nem baj. Nem akarlak közhelyekkel bombázni, de azokat az embereket, akik valamit elértek, egy fontos dolog választ el azoktól, akik nem: ha nem sikerült valami, addig próbálták, amíg végül sikerült. Ennyi. Ma még mindig támogat a Skorpió Mars, fel-feltör az energia, fordítsuk magunkra!

Most az van, hogy azt játsszuk, Te előttem állsz, én pedig jól lekaplak a 10 körmödről. Méghozzá azért, mert a jó életnek kell állandóan siránkozni egy sarokban és a körmödet rágva bizonytalankodni, hogy „jól döntöttem? Vagy mégsem? Jó lesz ez, vagy mégsem? Kuss, de már tényleg! Van erőd, kitartásod és szerencsére álmaid és vágyaid is. Nyugodtan merülj el mindegyikben, a saját dicsőségedben és a saját magad kreálta álomvilágban is! Mert, hogy addig vagy fiatal, boldog, vagyis addig érzed, hogy létezel, amíg képes vagy a valóságtól független dolgokról álmodozni. Ami a legfurább, hogy ezek a tét nélküli álmodozások pedig sokkal könnyebben fognak megvalósulni valamilyen (nem pont a megálmodott) formában, mert nem kezdesz el rajta aggódni, hogy ezt most akkor jól teszed-e. Egyszerűen csak az öröm miatt teszed, így nem kötsz hozzá semmilyen negatív gondolatot, elvárást, tehát be is jön általában. Jó, ha arról álmodozol, hogy megtanulsz repülni, valószínűleg valahogyan átvitt értelemben jön össze majd a dolog. Szóval a lényeg! A mai napot a Skorpió Mars támogatja, szabjunk határt a ködnek, a saját bizonytalanságunknak és tegyük oda magunkat! Pont, ahová kell! Nem siránkozunk! Csináljuk, amit kell és vágyakozzunk, ami után csak jól esik! (Mondom jól esik!!)

A hét első napján a Nagy Visszaszólások Mestere cím a miénk lehet, ha felvesszük a körülöttünk munkálkodó energiák sodrását. Gyönyörűen le tudjuk pattintani a piszkálódókat, humorral, kikezdhetetlenül. És bizony, lesz is rá lehetőségünk, hogy elkapjuk a labdákat és lecsapjuk egy-egy szituációban, ami a jó hír viszont, hogy most lepereg rólunk a genyózás. Ezzel pedig két legyet ütünk egy csapásra! Az egyik kicsit önös dolog, de ezekből a helyzetekből tanulunk. Látjuk ugyanis kívülről magunkat (ha látjuk, de remélem, nem hiába olvasol – és azt tudjuk, hogy nem véletlenül, mert erre van szükséged…), tapasztalhatjuk, hogy megoldjuk a szivatós szituációkat is. Nem semmisülünk meg egy hülyétől, aki azért b@szakodik, mert csak. Megoldjuk. Ezzel pedig miénk az a tudás, hogy nem kell félni az ilyen helyzetektől sem. Ha pedig ez megvan, újabb félelmet engedtünk el, újabb lépéssel kerültünk közelebb az igazi önmagunkhoz. A másik, ami a javunkat szolgálja, hogy a környezetünk is úgy kezel majd ezek után a kicsi győzelmek után, ahogy elvárjuk. Tisztelettel és akinek kell, nagyobb távolsággal. Tudod, akinek mennie kell, az had menjen. Ha nem érzed, hogy valaki felemel, tegyél egy próbát te! Emeld magadhoz! Ha nem megy, engedd el! És soha ne nézz vissza! De tényleg! A boldogság egyik legfontosabb része, hogy ne visszafele néz! Egyszerű, ha az úton hátrafelé fordulva mész, biztosan megbotlasz. Szóval érted….

Ezen a héten egy kicsit UFO-k leszünk. Egyrészt olyan megoldásokkal próbáljuk a dolgainkat tökéletesíteni, vagy egyszerűen csak elérni, amiket mások egyszerűen nem értenek, és csak néznek majd, mint a luki nyúl, hogy mi van. Másrészt a hétköznapi dolgaink működésébe kerülhet porszem és akadozunk, mint az elszakadt lend kerék. Hogy ne kapjunk agyf@szt, próbáljuk kreatív megoldásokkal áthidalni a hirtelen jött problémákat és ha elég könnyedek vagyunk (azaz nem hisztizünk a káosz közepén), úgy mennek ezek a kis armageddonok, ahogy jöttek. A másik dolog, ami segíthet, hogy érdemes elgondolkodnunk azon a filozofikus kérdésen, mit is értünk életcélnak, amikor napról napra leírom, hogy haladunk felé. Te, aki olvasod, belecsúszhatsz abba a hibába, hogy az életcélt egy naaagy háznak, vagy havi egy milla fixnek, esetleg egy álom pasinak/bomba nőnek értelmezed, vagy bárminek, ami az élet csúcsára érést jelképezi a nagy massza számára. Na, most az van, hogy te sem úgy éled az életed, hogy kitalálod az életcélod, úgy, mint egy számítógépjátékban, és teszed előre a kis tégláidat, amíg azt el nem éred. Az életcélod egy állapot, vagy tartós érzés. Szinte mindig a megérkezés érzésével azonos, ami nem biztos, hogy egy erdei ház, kockás takaróval és kandallóval, hanem egy olyan élet, amiben szeretsz létezni. És amikor azt mondják a nagyon okosok, hogy az út a fontos, nem a cél, tulajdonképpen azt a nagy igazságot mondják el leegyszerűsítve, hogy az életcél meghatározása és az elérésért tett erőfeszítés már maga a terv része. Szóval, ha valamire vágysz, akkor elkezdesz úgy is viselkedni, ami a vágyadnak megfelel, és az által leszel az, ami. Egyszerű példával. Orvos akarsz lenni, ez a célod, vágyad, ezért tanulsz, felvételizel, egyetemista vagy, majd gyakornok, miközben végig úgy csinálsz, ahogyan az orvossá váláshoz kell, majd később orvosként. Elérted a célod. De csakis azért, mert már a Dr. Kiss névjegykártya kézhezvétele előtt is orvos voltál, úgy éltél. Azt az életet kezdted élni, amit szerettél volna. Így elgondolkodhatsz rajta, hogy mi volt előbb, a tyúk, vagy a tojás, de a lényeg mindenképpen az, hogy azért leszel az, aki lenni akarsz, mert te magad azzá válsz. És bár ez a példa konkrét volt, érdemes elgondolkodni rajta, hogy mi a különbség, ha mondjuk te nem orvos, hanem mondjuk boldog akarsz lenni? A fogalom elvontsága? A konkrétum hiánya? És ha meg tudod fogalmazni, hogy te mitől vagy boldog pontosan, akkor könnyebb lesz? Mert orvos sem lehetsz egy vágyakozott sóhaj után ripsz ropsz, hajj, de szeretnék…, hanem folyamata van, amihez te kellesz. Mint ahogyan a boldogságnak is. Így, mielőtt kitéped az ADSL-t a falból, hogy te már annyi mindent megtettél, hogy boldog legyél végre, de nem… hát érdemes elgondolkodni, hogy mi az, amit nem tettél meg. Mert valamit biztosan.

Ez a hét tehát arról szól, hogy élj a hétköznapokban úgy, hogy ne átmeneti állapotként tekints a napokra, hanem az egyetlen napod legyen mindegyik! Már most élj úgy, aki lenni szeretnél! Nem a pénzen múlik és nem a vélt korlátaidon. A belső elhatározásodon! Mert hát semmi mást nem kell tenned, csak eljátszani azt, aki lenni szeretnél! Amilyen vagy a jelenedben, az vagy igazán… Mindig…

kép: dailymail.co.uk

Elcsendesedett ma minden és nemcsak azért, mert vasárnap van. Egész héten emésztgettünk, most pedig kezd lecsapódni, leülni, és ettől kissé bizonytalanok vagyunk. Miközben folyamatosan a harmóniára törekszünk, most valahogy nem találjuk az értelem és az érzelem közötti egyensúlyt, ezért kicsit zavarodottak lehetünk. A lényeg, hogy próbáljunk kitartani amellett, amiről legbelül úgy érezzük, hogy a legjobb. Amiről egyértelműen tudjuk, hogy nem szolgál minket, azok az érzések, amelyek visszahúznak, és nem azt fejezik ki, amik, akik lenni akarunk, engedjük el! Ennek az első lépése az, hogy elfogadjuk azt, hogy érzünk mindenfélét. Ha ezt meg tudjuk lépni, próbáljuk ezeket az érzéseket, ahogy jönnek, minden hozzáfűzött gondolat és „cetli” nélkül tovább engedni. Kicsit úgy mintha nem akarnánk tudomást venni róluk, pedig ez nem igaz, csak foglalkozni nem kell velük. Nem kell ragaszkodni hozzájuk és kapaszkodni beléjük. Bár ez először nagyon nehéz és folytonos önellenőrzést igényel, egy idő után jönnek majd olyan gondolatok és érzések, amelyek másról szólnak, a zavaró gondolatok pedig elcsendesednek, majd végleg eltűnnek.