A nap valamilyen módon a hangok köré épül, érdekes, ugye, hogy ilyenek is meghatározhatják az életünket. A hangok pedig valahogyan analógiába kerülnek a könnyedséggel, légiességgel, tehát, ha zenét hallgatunk, lágy és könnyű dallamokat tegyünk fel. Ha pedig beszélgetünk valakivel, olyan legyen a csacsogás, mint ahogyan a patak csilingel, csörgedezik a köveken. Ússzunk együtt a hanghullámokkal, az élmény és az egész megélése mélyen fontos, be kell épülnie a tudatalattinkba! Tanít, felold, varázsol.
Az életcélunkat vagy a munkánkat illetően, már napok óta tiszta a terep, nem kell szélmalomharcot vívnunk semmivel és senkivel. Persze a saját kétségeink így, vagy úgy, felbukkannak néha, de koránt sem olyan mértékben, mint eddig. Hétvége van, így tevőlegesen nem sokat tudunk hozzátenni a dolgokhoz, az agyunk viszont jár folyamatosan. Megint előrébb járunk, mint ahol valójában tartunk, ami nagyon jó, mert látjuk a végeredményt, viszont vigyázzunk rá, hogy a türelmetlenségünk miatt elhamarkodottan és gyorsan valósítjuk meg a terveinket. Olyan területre értünk, mintha egy üres telken állnánk, ahol eddig tisztítottunk, most pedig kezdődik az építkezés. Hiányzik a szemünknek a mozgalmasság és túlságosan üres minden, de ne építsük tele sufnival a telket, csak azért, hogy legyen már rajta valami!
kép: kplu.org
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: