Azt mondják, hogy valaminek a megvalósításához, megteremtéséhez három dolgon keresztül jutunk el. Vágyunk rá, gondolunk rá és végül cselekszünk. Afféle szentháromság ez is, s ha végülis elfogadjuk és megértjük, hogy mindegyikből kell lennie ebből a háromból a világunkban, nagy igazságokra ébredünk. Amit a mai napon érdemes ebből beépíteni, hogy nem elég, ha magunkban maszatolunk a vágyott dolgokkal. Beszéljünk róla! Tegyük a gondolatainkat át a valóságba a kimondott szavakkal, adjunk hozzá érzelmeket! Mi ez, ha nem mágia? Amiről beszélünk, az valóságosabb, mint ami csak a fejünkben van. Ezután pedig a tett következik, annak is eljön az ideje.
Ma valahogy jókor vagyunk jó helyen. Amibe belefogunk, az jó eséllyel sikerül, különösen, ha ösztönösen cselekszünk. Márpedig érdemes, mármint hallgatni az ösztöneinkre, mert általuk olyan jeleket foghatunk, amelyekről a mai embereknek fogalma sincs. Amikor valami belső megérzés alapján csinálunk valamit, nem történik más, mint a természettel, a világunkkal kerülünk közvetlen kapcsolatba, együtt dobbanunk vele. Mint ahogyan kezdetektől fogva működünk. Kár, hogy nem emlékszünk erre…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: