<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>MILESZMA|asztronapló</provider_name><provider_url>https://mileszma.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Fejes Mónika</author_name><author_url>https://mileszma.cafeblog.hu/author/fejes_monika/</author_url><title>jan. 14 csütörtökre</title><html>&lt;p&gt;Azt mondják, hogy valaminek a megvalósításához, megteremtéséhez három dolgon keresztül jutunk el. Vágyunk rá, gondolunk rá és végül cselekszünk. Afféle szentháromság ez is, s ha végülis elfogadjuk és megértjük, hogy mindegyikből kell lennie ebből a háromból a világunkban, nagy igazságokra ébredünk. Amit a mai napon érdemes ebből beépíteni, hogy nem elég, ha magunkban maszatolunk a vágyott dolgokkal. Beszéljünk róla! Tegyük a gondolatainkat át a valóságba a&lt;span class=&quot;text_exposed_show&quot;&gt; kimondott szavakkal, adjunk hozzá érzelmeket! Mi ez, ha nem mágia? Amiről beszélünk, az valóságosabb, mint ami csak a fejünkben van. Ezután pedig a tett következik, annak is eljön az ideje.&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
&lt;div class=&quot;text_exposed_show&quot;&gt;
&lt;p&gt;Ma valahogy jókor vagyunk jó helyen. Amibe belefogunk, az jó eséllyel sikerül, különösen, ha ösztönösen cselekszünk. Márpedig érdemes, mármint hallgatni az ösztöneinkre, mert általuk olyan jeleket foghatunk, amelyekről a mai embereknek fogalma sincs. Amikor valami belső megérzés alapján csinálunk valamit, nem történik más, mint a természettel, a világunkkal kerülünk közvetlen kapcsolatba, együtt dobbanunk vele. Mint ahogyan kezdetektől fogva működünk. Kár, hogy nem emlékszünk erre…&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;img class=&quot;alignnone&quot; src=&quot;https://mileszma.cafeblog.hu/files/2016/01/tumblr_inline_mn28av8Jnq1qz4rgp.gif&quot; alt=&quot;&quot; width=&quot;500&quot; height=&quot;203&quot; /&gt;&lt;/p&gt;
&lt;/div&gt;</html><type>rich</type></oembed>