1.0MILESZMA|asztronaplóhttps://mileszma.cafeblog.huFejes Mónikahttps://mileszma.cafeblog.hu/author/fejes_monika/<p>Mivel az elmúlt három év külső préselése, nyomása nincs már meg, a belső szorításunk került most előtérbe, kicsit úgy, mintha csak a fizika törvényei szerint működnénk. Sokat gondolkodunk és elemzünk, ami nem baj, csak arra figyeljünk, hogy ezek építő jellegű gondolatok legyenek! Szerencsére megszünt azaz évekig tartó időszak, amikor az volt a természetes, hogy reggeltől estig szenvedtünk valami miatt, a megszokás viszont sokszor visszahúzna bennünket az öns<span class="text_exposed_show">ajnálatba. Nincs depi! Most végre dolgunk van! Nemcsak tevőlegesen, hanem minden szinten. Ha valamiről nem ugrik be azonnal a megoldás, nem jön az isteni szikra, ne hisztizzünk és ne tegyük félre a dolgot! Az a csodálatos a működésünkben, hogy tényleg a legváratlanabb helyzetekben jön a megoldás. Sőt, ha úgy kezelünk egy problémát, hogy az nem probléma, hanem megoldandó feladat, és biztosan tudjuk, hogy ezt meg tudjuk oldani, akkor ezer százalék, hogy meg is tudjuk. Ennyi!</span></p> <div class="text_exposed_show"> <p>Szóval valamilyen visszafogott derűvel kezeljük a világot magunk körül, úgy tekintve mindenre, hogy minden tökéletes, úgy, ahogy van, ha pedig nem annak látjuk, hát dolgozunk majd rajta! A munkával kapcsolatban kicsit úgy érezzük magunkat, mintha a start vonalon állnánk és a pisztolydördülés előtt lennénk éppen. És pontosan tudjuk, hogy nem 60 méteres rövidtáv lesz, hanem félmaraton. Hát így készüljünk, tartalékolva az energiáinkat…</p> <p>kép: <a href="http://pinterest.com/" target="_blank" rel="nofollow">pinterest.com</a></p> <p><img class="alignnone" src="https://scontent-frt3-1.xx.fbcdn.net/hphotos-xlf1/v/t1.0-9/10368189_10204156172504876_6953176061602488327_n.jpg?oh=ba31fab02677c4b9a6a495f7dd2f7f8f&oe=57069C6E" alt="" width="601" height="315" /></p> </div>rich