Bár tegnap ( is ) a tisztánlátásra vágytunk, vagyis az hiányzott az EGÉSZHEZ leginkább, a Hold húz minket a Neptunnal együtt és terelget bennünket a ködbe. Királyság, nem vagyunk ezzel beljebb, de hát ami van, mármint amilyen energiák tekeregnek éppen, abból kell főznünk. Most pedig olyanok, amelyek hatására a saját álomvilágunkba menekülnénk leginkább, mert konkrétan semmi kedvünk szembesülni a valósággal. Egyébként teljesen egyetértek, néha tényleg fölösleges, hogy naponta számba vegyük, mi az, ami éppen nem úgy működik, ahogy szeretnénk, vagy mi az, ami még egyáltalán nincs is itt. Mert bár napról napra törekszünk a tudatosságra, azért néha el tudjuk ereszteni a pozitivitásunk gyeplőjét, és jól esne toporzékolni a homokozóban, hogy MIÉRT?! Szóval inkább kapcsoljunk álmodozó üzemmódba és képzeljük magunkat oda és úgy, ahová és ahogyan vágyunk! Részletesen! Ne mondjunk le semmiről! Tocsogjunk a saját kis álomvilágunk aprólékosan kidolgozott dimenziójában és élvezzük minden másodpercét! Újra és újra! Ne csak képzeljük el, hanem érezzük át, tapasztaljuk a hatását! A képzelet hatalma nagy, az agy nem tud különbséget tenni a valósan átélt és az elképzelt tapasztalatok között. Így tudod magad a legjobb tudatállapotba, energia szintre hozni, ami végül azt eredményezi majd, hogy azokkal a dolgokkal, személyekkel és történésekkel kerülsz egy hullámhosszra, akik ehhez a csodálatos lelkiállapothoz a legjobban hasonlítanak. Hasonló a hasonlót vonzza…
Világi szinten megjelenik a pletykálkodás a környezetünkben. Maradjunk inkább ki belőle, a pletykának nagyon rossz energiája van! Nehéz, kártékony és romboló! Mint a színes papírba csomagolt cukorka. Könnyen jön, hirtelen robban a hatása, de sok hasznot nem hoz, csak rombolja az egészséget…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: