Febr. 15. hétfőre

A lényeg ezen a napon a lendületen van, ha jobban odafigyelünk, észrevesszük majd, hogy olyanok leszünk, mint a lendkerék, egy kicsit mindig előrébb kerülünk. Ennek a nagy sodrásnak, vagyis inkább kitartásnak elsődleges élvezői a családunk lesz, másodfronton pedig a munkahelyünk. Azt vesszük majd észre, hogy párunk, vagy közvetlen munkatársunk simán beledől a jóba, mert úgy is működik nélkülük minden. Ne hisztizzünk, de kicsit piszkáljuk meg őket, igazítsunk a dolgokon kicsit, egy próbálkozást megér a jövőre nézve! Nem jó taktika, ha elhitetjük a környezetünkkel – és természetesen magunkkal is, hogy nélkülünk nem működnek a dolgok jól! Igen hamar egyedül állunk majd, mint Pisti a vérzivatarban, amin senki sem fog jobban meglepődni, mint mi magunk. Nem kell a mártír szerepet magunkra vállalni, egyszerűen mondjuk el, hogy mi az, amit szeretnénk, hogy a másik megcsináljon, vagy segítsen. Vagy csak ne vegyük ki mások keze alól a munkát! Már az is nagy lépés. Tudod, van azaz állapot, amikor sokáig nyelünk, nem szólunk, végül pedig pöccre robbanunk. Na ebből a másik csak a pöccre robbanást veszi majd észre és nem érti, miért nincs átmenet. Tényleg, miért? Nem lenn egyszerűbb, ha elmondanánk simán, hogy mit szeretnénk?:D