Az energiák még mindig kuszák, bolygatják a hétköznapi kis életünket, leginkább a mechanikus részét. Elromlik, lefagy, összetörik. Ezek persze apró-cseprő dolgok, de mindenképpen intő jelek, hogy észrevegyük, zsizseg körülöttünk valami. Biztosan többen vagytok, akik észrevettétek már, hogyha idegesek vagytok, lefagy körülöttetek az élet. Én például lefagyasztom a számítógépet, kivágom a villanykörtét és még a telefont, ami egyébként sosem fagy meg, azt is leállítom. És minél inkább anyázok, hogy nem igaz, hogy még ez sem működik, annál inkább nem működik az, amit éppen nyomogatnék. Mi ez, ha nem a negatív energia manifesztálódása? Ezek után pedig olyan nyilvánvaló, hogy elgondolkodunk rajta, miért nem tudjuk ezt az energiát jó dolgok beindítására használni, pont ilyen látványosan! Hát képzeld, tudjukJ Csak valahogy mi magunk nem hagyjuk a jó dolgokkal ilyen erősen elsodortatni magunkat, amikor pedig de, az igen ritka. És hogy miért, az a legérdekesebb, mert titkon, mélyen, azt gondoljuk, hogy a nagyon jó dolgok végülis nem jók. Olyan hiedelmeink miatt, mint például „ Ne örülj annyira, mert sírás lesz a vége!”. „Az élet nem fenékig tejfel!” És még az is, hogy „ A boldogságért meg kell küzdeni!” Ugye milyen sokszor hallottuk? És ugye mennyi baromság? Mi mégis elhisszük.
Az élet művészetéhez egyébként hozzátartozik, hogy szeressünk bele mindenbe, amit csinálunk! Szeressünk enni, munkába járni, de még mosogatni is. Találjuk meg a boldogságot a legkisebb dolgokban is! Avilai Szent Teréz mondása mélyen elgondolkodtat: A fazekak között is ott jár Isten.”. Egyszerűbb idézettel élve: Szeresd az esőt! Ha nem szereted, akkor is esik.”
kép: http:havaspr.com
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: