Tegnap már elkezdődött, ma pedig folytatódik az a mindent felkavaró és átrendező energia, változáshullám, ami vagy maga alá söpör, vagy felpattanunk a hullám tetejére. Ha az utóbbit választjuk, kezdjük a munkát a gondolkodásunkkal. Nem rossz energiák ezek, viszont csak rajtunk áll, hogy felvesszük-e a lendületet és a kardinális változások felé indulunk, vagy maradunk egyhelyben és siránkozunk, hogy nekünk mennyire rossz, vagy éppen semmilyen. Figyeld meg, hogy a nagy változások akkor érintenek a legmélyebben, ha a közvetlen környezetünkben zajlik. Elsüllyedhet egy egész kontinens valahol, mi lesz ahhoz képest, ha nekünk kell költöznünk A-ból B-be! És ez tulajdonképpen jó, mert a tapasztalás útján értjük meg a miérteket. A költözés pedig jól szemlélteti azt a belső munkát, amit még akkor sem spórolhatunk meg, ha éppen álmaink otthonába megyünk. De akkor is elengedünk. Akkor is búcsúzkodunk, miközben a kezünk már egy új, csillogóbb kilincsen van. Valahogy így néz ki az egész élet. A baj csak az, hogy általában megijedünk a lezárás és újra elindulás között és ebbe az állapotba ragadunk bele. Sokan egy egész életre…
kép: trendhunter.com

Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: