jan. 15 péntekre

Bármennyi idősek is vagyunk, a napokban egyre többször érezzük magunkat bölcs öregnek. Nem koravénnek, vagy megfáradt öregnek, hanem az élet lényegét értő bölcsnek, ami az általunk beépített sztereotípiában többnyire az emelkedett évekkel egyeztethető össze. Pedig nem. Elértünk végre abba a tudati fázisba – segítő és tisztító energiákkal kísérve-, amikor távolról tudjuk szemlélni az életünket és a körülöttünk történő változásokat. Úgy tudjuk ezt legjobban megérteni, ha az aktuális valóságunkat egy kanyargós folyón haladó csónakból nézve vizsgáljuk. A jelenünkben haladunk a folyón és csak addig látunk el, ameddig a következő kanyar el nem takarja az utunkat. Persze tudjuk, hogy a kanyar után is folyó lesz előttünk, de a részleteket nem látjuk, csak sejtjük. A mi feladatunk, hogy a világot egészében, egymás összefüggésében lássuk. Emelkedjünk ki a csónakból, ahol látjuk, hogy merre megy a hajónk a vízen! Így távolodunk el a jelentéktelen részletektől és így tudunk céltudatosan haladni. Erre a ritka, de ősi képességünkre most nagyon jól rá tudunk hangolódni, mert harmóniában vagyunk a „kinttel” és „benttel” egyaránt. Amit fogadj meg, hogy merj kockáztatni! Nem pénzre gondolok, hanem tettekre, nem várt fordulatokra, olyan lépésekre, amik mindig is benned motoszkáltak, de valamiért sosem mertél megtenni. Most nemcsak a változtatáshoz, de a megvalósításhoz is van energiád.