A cipész és cipői esete, amikor az asztrológus rájön, hogy az van, amit mond. Mert most is önbeteljesítő jóslatként íródik a valóság, miközben leírom, hogy a gyerekeket hagyjuk kicsit kibontakozni és ne piszkáljuk őket… Ki-kiszólok, hogy „azonnal maradjatok csöndben merteztmárnemlehetelviselni!!!”. Szóval hiába bort iszom és vizet prédikálok, de legalább felismerem a problémát. Az asztrológiában pedig be kell, hogy lássuk, nem kell hinni, hanem használni kell (mint az időjárás, az is itt van körülöttünk és hat ránk, ha elhiszem a hidegfrontot, ha nem akkor is).
A mai nap arra jó, ha megpróbáljuk az elvárásainkat valahogy összekapcsolni a kitartásunkkal. Próbáljunk valami fontossági sorrendet állítani, hogy mi az, ahová biztosan el akarunk jutni. Ne szórjuk szanaszét a figyelmünket, ne csapongjunk! Meditáljunk! A semmiből fog felbukkanni az „ötlet”, vagy a „megoldás”. Találjuk ki, hol érezzük magunkat annak, ami és aki valóban lenni szeretnénk. Ha ez megvan, akkor indítsuk be a buldózert és induljunk végre el! Mert akkor, amikor tényleg jó úton vagyunk (ok, nincs jó út, csak hosszabb, de érted… ), kevesebb lesz a kérdés, a bizonytalanság és magától kezdenek jönni az ötletek, a feladatok és persze a segítség is.
Lábjegyzetként pedig, azt is el kell mondanom, hogy vegyünk vissza az evésből és az ivásból is. Most! Mindenki tudja, hogy miért…
kép: evoke.ie
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: