Tudom, hogy már sokszor mondtam, és hiszi a piszi, de a hét utolsó napjai és az év első napjai tényleg valaminek a végét és végre valaminek az elejét jelentik. Érezzük, hogy nehéz, így, ahogy mondom, mert súlyos és tömör energiák vesznek körül, amit nem lehet egyszerűen figyelmen kívül hagyni és persze nem is szabad. Hogy igazi asztrológus hangot üssünk meg, minden az Uránusz Plútó derékszögben állása miatt van, mert hosszabb időn keresztül hatnak egymásra. És míg vannak olyan bolygóhatások, amelyekből kisétálunk ripsz-ropsz, ebből az derekszögű állásból nem szabadulunk könnyen, mert lassan mozognak. Miközben szépen végigvonulnak az egyes területeken, jó sok mindent felforgatnak és átalakítanak az életünkben. Mielőtt azonban beledőlünk a kardunkba, vegyünk egy mély levegőt a pánik hang előtt, mert ez tulajdonképpen jó! Segítenek más szemszögből látni a dolgokat és megadják a kezdő lökést, hogy megmozduljunk. Persze ez nehéz dolog, meg sok a macera, de gondolj csak bele, ha soha, semmi nem indít el az utadon, ülnél a meleg vízben és pislognál, mint hal a szatyorban, miközben a probléma szép csendben felemészt (közhelyszótár becsuk)!
Egyszóval mélylevegő, hegymászó üzemmód és előre, mert április elejéig tisztogatnak minket! Ez persze nem azt jelenti, hogy egészen addig szenvedünk, mert már most sem fogunk, csak nem egy könnyed időszakban vagyunk-leszünk, hanem egy munkás szakaszban tevékenykedhetünk, aminek majd szépen leszüreteljük a gyümölcsét. És élvezni is fogjuk, méghozzá sokáig! A keményebb szakasz január közepéig tart, ez azaz időszak, amikor egy új működés alapjait tehetjük le. Mindez sok feszültséggel jár, de ha már tudjuk, hogy nem véletlenül csöppentünk a zavaros közepébe, lebegjen a szemünk előtt a cél, hogy most építkezünk! Amire pedig figyeljünk, hogy ne keressük a villámhárítókat körülöttünk! Vegyünk vissza az agressziónkból! Ha lehet, most befelé forrongjunk és találjunk valami alternatív módot rá, hogy levezessük a felgyülemlett feszkót!
Nagyon sokat segít rajtunk (és a környezetünkön is), ha a „beszólogatás” helyett, inkább megpróbálunk rájönni, hogy mi a jó bánat az, ami belülről ki akar törni belőlünk. Mi bánt igazán? Mi a szálka a szemünkben? Ha meg tudjuk fogalmazni, keressük meg magunkban a gyökerét, mert csak az tud kihozni bennünket a békénkből, aminek a magja bennünk is ott van (minél jobban megismered önmagad, annál jobban megismered a világot).
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: