Na, most jött el az idő, hogy felvegyük a bakancsunkat és kimenjünk az ajtón a levegőre! Ha nem is futunk, menjünk egy nagyot sétálni, korcsolyázni, vagy csináljunk bármit, amiben a testünk benne van! Nemcsak azért lenne fontos, hogy a karácsonyi kajába fulladást egy kicsit megszakítsuk, hanem azért is, mert megint elkapott bennünket az a spirál, aminek az alján ( és direkt nem gödröt mondtam…) most legszívesebben odacsapnánk az asztalra. Nem érdemes, mozogjuk ki a felesleges energiát inkább, alakítsuk át másba, transzformáljuk át hasznos és jó dologgá! Nagyon hamar újra felfelé indulunk majd.
A gyerekeknek már sikerült a szünet ritmusát felvenni, a karácsonyi nagyüzem után most már mi is felzárkózhatunk melléjük. Abbahagyták a határok feszegetését, ha nem is végleg, de egy időre, így nem kell folyton a saját „nevelő” hangunkat hallanunk.
Amikor ráérünk merengeni, gondoljuk át azt a sok szép dolgot (érzést), amit az elmúlt napokban kaptunk és adtunk! Ezek mind beépülnek! Úgy, mint egy könyv, ami ha egyszer megérintett bennünket, egész életünkben bennünk marad és a részünké válik.
Az ünnepi befelé fordulás után átcsúszunk szépen, lassan a barátkozós, bulizós napokba. Nyugodtan csinosítsuk magunkat, vegyük fel, amit kaptunk, élvezzük a szép és csillogó dolgokat! Kicsit magunkon érezhetjük a belső fényt is, élvezzük!
kép: She & Me
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: