Úgy tudjuk a mostani csapongó energiáinkat kiegyenlíteni, ha olyan dolgokat csinálunk, amelyekért elismerést kapunk. Nem az egónk vágyik a dicséretre, hanem egész lényünk, a pozitív visszajelzésektől ugyanis stabilabbnak érezzük magunkat a bizonytalan helyzetekben. A mai napon ez nagyon fontos, mert olyan kérdések kerülnek elő, mint a szolgálat, kreativitás, szabadság és egyéniség léte, az ezek között húzódó határok keresése. Ezek mind egyenként is fontos kérdések, de most minden egyszerre kavarog bennünk és körülöttünk. Hol érezzük, hogy a helyünkön vagyunk, mi az, amivel hozzá teszünk a világhoz és a szolgálat mennyire önfeladás és mennyire életfeladat? Ahogy közeledik az ünnep, nemcsak arra van igényünk, hogy felhalmozzunk és „SZEREZZÜNK”, hanem arra is, hogy valamivel segítsünk és adjunk és nem azért, mert ezt megmondják, hogy így jó, hanem mert így születtünk. Ebben kellene megtalálnunk az egyensúly, ha pedig ez meg van, akkor kerülünk mi magunk is nyugalmi állapotba.
Olyan felismeréssel is gazdagodunk, azaz már meglévő tudásként mélyül el bennünk, hogy a gondoskodás és ragaszkodás a legfontosabb értékek egyike, ezek felismerésével pedig kiteljesedhetnek a hétköznapok – nemcsak az ünnepek – megélése bennünk. Ráadásul a hála természetes jelenléte is megjelenik az életünkben, ami hatalmas lépés nemcsak a személyiségünk, de egy magasabb szinten létező részünk számára is. Így ezek a különös, várakozással, készülődéssel és persze rengeteg munkával töltött napok szinte észrevétlenül segítenek át bennünket egy nagyon fontos fejlődési fázison. Amit nem lehet sem kihagyni, sem készen kapni. Persze csak akkor, ha valamit tudatosan felfogunk a körülöttünk és bennünk születő új világból…
kép: http://belajarbuddha.blogspot.hu/
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: