Eljött az év utolsó napja, itt az ideje, hogy letegyük a lantot és elbúcsúztassuk az elmúlt esztendőt. Ha még dolgozunk, csak módjával, vegyük a mai napot könnyedén, ne vegyük komolyan magunkat! Meg úgy általában, ma semmit, a spontaneitásnak adjunk teret! A diszharmónia még mindig kavarog, január közepéig ez meg is marad, így vegyük ezt is félvállról! Nem kell buliznunk sem, a görcsös partizás úgy sem visz messzire senkit, annál inkább a spontán buli! Ha valami véletlenül szerveződik körülöttünk, álljunk bele, ne akadékoskodjunk egy kis nátha miatt és ne hagyjunk ki semmit, csak azért mert nem készültünk rá (mondjuk, mert nem mentünk még fodrászhoz sem…)! Azt a teret, ahol a család volt eddig, most adjuk át a barátoknak, haveroknak!
Ha a kedvesünk kötözködik, engedjük el a fülünk mellett, ő is azokkal a kavargó energiákkal küzd, mint mi. Egyedül nehéz veszekedni, álljunk félre a viharzónából…
Bármi is volt az elmúlt évben, engedjük el a kezét… De tényleg! 2016. nagyon jó év lesz, minden adott, hogy összehozzuk, amit csak akarunk! Három év után újra…
Ha tehetnénk, otthon feküdnénk és még a könyvet is nehezünkre esne felemelni, de sajnos nem tehetjük, ezért naponta összerakjuk magunkat. Ügyesen kezeljük a szétfolyó energiáinkat, még akkor is, ha néha úgy érezzük, hogy mindenki látja raktunk, hogy most bizony szétcsúsztunk. Egyébként most elkezdeni lesz nehéz mindent, de hamar lendületbe jövünk, ha egyszer nekivágunk valaminek.
A munkahelyünkön most ne akarjunk az igazság és béke hírnökei lenni! Csináljuk a dolgunkat és ne konfrontálódjunk, mert most hamar visszanyal a fagyi. A racionális érvek most egyáltalán nem hatnak, ha hajt minket az ambíció, csak visszafogottan!
A gyerekekkel valahogy a női oldal nincs egy hullámhosszon, lehet, hogy a kettes számrendszerre ráférne egy ünnepek utáni wellness. Vagy csak 1 óra gyerekmentes övezet, egy kávéval (bár tudjuk, előbb kapunk unikornist…). Az apukák viszont nagyon jól megvannak most a gyerekekkel, bohóckodnak, játékosan oldják fel/meg azokat a feszültségeket, amiken mi üveghangon kiabálunk. Hagyjuk csak kibontakozni őket!
A cipész és cipői esete, amikor az asztrológus rájön, hogy az van, amit mond. Mert most is önbeteljesítő jóslatként íródik a valóság, miközben leírom, hogy a gyerekeket hagyjuk kicsit kibontakozni és ne piszkáljuk őket… Ki-kiszólok, hogy „azonnal maradjatok csöndben merteztmárnemlehetelviselni!!!”. Szóval hiába bort iszom és vizet prédikálok, de legalább felismerem a problémát. Az asztrológiában pedig be kell, hogy lássuk, nem kell hinni, hanem használni kell (mint az időjárás, az is itt van körülöttünk és hat ránk, ha elhiszem a hidegfrontot, ha nem akkor is).
A mai nap arra jó, ha megpróbáljuk az elvárásainkat valahogy összekapcsolni a kitartásunkkal. Próbáljunk valami fontossági sorrendet állítani, hogy mi az, ahová biztosan el akarunk jutni. Ne szórjuk szanaszét a figyelmünket, ne csapongjunk! Meditáljunk! A semmiből fog felbukkanni az „ötlet”, vagy a „megoldás”. Találjuk ki, hol érezzük magunkat annak, ami és aki valóban lenni szeretnénk. Ha ez megvan, akkor indítsuk be a buldózert és induljunk végre el! Mert akkor, amikor tényleg jó úton vagyunk (ok, nincs jó út, csak hosszabb, de érted… ), kevesebb lesz a kérdés, a bizonytalanság és magától kezdenek jönni az ötletek, a feladatok és persze a segítség is.
Lábjegyzetként pedig, azt is el kell mondanom, hogy vegyünk vissza az evésből és az ivásból is. Most! Mindenki tudja, hogy miért…
A mai nap kiváló lehetőség arra, hogy számba vegyük, mi mindenünk van! Ne azzal foglalkozzunk végre, hogy mink nincs, hanem mi az, ami a hétköznapjaink meleg bölcsőjét jelenti. Ha elég mélyrehatóan tanulmányozzuk a világunkat, rájövünk, hogy a legapróbb örömforrásink a legnagyobb boldogságunk alapjai. Az is érdekes egyébként, hogy mi mindenünk van, amit természetesnek veszünk! Amiért nem kell megfeszülnünk, kapálóznunk utána, mégis bőségesen árad az életünkbe. Talán pont ezért, mert nem görcsölünk rajta, mert a hiedelmeink között úgy szerepel egy-egy dolog, hogy ez, vagy az könnyebben megy, ebben, vagy abban a dologban jók vagyunk, vagy valaki bármit is csinálunk, úgy is szeret. Persze mindez nem azért működik jól, mert valóban könnyebb, csak nekünk az. Mert úgy hisszük. Ekkora hatalma van a hiedelmeinknek… mi lenne, ha ma valami olyan dologban kezdenénk hinni, amit eddig elképzelhetetlennek tartottunk? Mi lenne, ha átlendülnénk és hinnénk… mondjuk magunkban.
ui: Még mindig munka undorunk van. Nem csoda, ha mindenbe belekötünk, mert semmi sincs a helyén és semmi sem úgy megy, ahogy gondoljuk. Ne keressünk a kákán is csomót, egyszerűen csináljuk meg magunk a dolgokat. Sokkal egyszerűbb…
Tudom, hogy már sokszor mondtam, és hiszi a piszi, de a hét utolsó napjai és az év első napjai tényleg valaminek a végét és végre valaminek az elejét jelentik. Érezzük, hogy nehéz, így, ahogy mondom, mert súlyos és tömör energiák vesznek körül, amit nem lehet egyszerűen figyelmen kívül hagyni és persze nem is szabad. Hogy igazi asztrológus hangot üssünk meg, minden az Uránusz Plútó derékszögben állása miatt van, mert hosszabb időn keresztül hatnak egymásra. És míg vannak olyan bolygóhatások, amelyekből kisétálunk ripsz-ropsz, ebből az derekszögű állásból nem szabadulunk könnyen, mert lassan mozognak. Miközben szépen végigvonulnak az egyes területeken, jó sok mindent felforgatnak és átalakítanak az életünkben. Mielőtt azonban beledőlünk a kardunkba, vegyünk egy mély levegőt a pánik hang előtt, mert ez tulajdonképpen jó! Segítenek más szemszögből látni a dolgokat és megadják a kezdő lökést, hogy megmozduljunk. Persze ez nehéz dolog, meg sok a macera, de gondolj csak bele, ha soha, semmi nem indít el az utadon, ülnél a meleg vízben és pislognál, mint hal a szatyorban, miközben a probléma szép csendben felemészt (közhelyszótár becsuk)!
Egyszóval mélylevegő, hegymászó üzemmód és előre, mert április elejéig tisztogatnak minket! Ez persze nem azt jelenti, hogy egészen addig szenvedünk, mert már most sem fogunk, csak nem egy könnyed időszakban vagyunk-leszünk, hanem egy munkás szakaszban tevékenykedhetünk, aminek majd szépen leszüreteljük a gyümölcsét. És élvezni is fogjuk, méghozzá sokáig! A keményebb szakasz január közepéig tart, ez azaz időszak, amikor egy új működés alapjait tehetjük le. Mindez sok feszültséggel jár, de ha már tudjuk, hogy nem véletlenül csöppentünk a zavaros közepébe, lebegjen a szemünk előtt a cél, hogy most építkezünk! Amire pedig figyeljünk, hogy ne keressük a villámhárítókat körülöttünk! Vegyünk vissza az agressziónkból! Ha lehet, most befelé forrongjunk és találjunk valami alternatív módot rá, hogy levezessük a felgyülemlett feszkót!
Nagyon sokat segít rajtunk (és a környezetünkön is), ha a „beszólogatás” helyett, inkább megpróbálunk rájönni, hogy mi a jó bánat az, ami belülről ki akar törni belőlünk. Mi bánt igazán? Mi a szálka a szemünkben? Ha meg tudjuk fogalmazni, keressük meg magunkban a gyökerét, mert csak az tud kihozni bennünket a békénkből, aminek a magja bennünk is ott van (minél jobban megismered önmagad, annál jobban megismered a világot).
Na, most jött el az idő, hogy felvegyük a bakancsunkat és kimenjünk az ajtón a levegőre! Ha nem is futunk, menjünk egy nagyot sétálni, korcsolyázni, vagy csináljunk bármit, amiben a testünk benne van! Nemcsak azért lenne fontos, hogy a karácsonyi kajába fulladást egy kicsit megszakítsuk, hanem azért is, mert megint elkapott bennünket az a spirál, aminek az alján ( és direkt nem gödröt mondtam…) most legszívesebben odacsapnánk az asztalra. Nem érdemes, mozogjuk ki a felesleges energiát inkább, alakítsuk át másba, transzformáljuk át hasznos és jó dologgá! Nagyon hamar újra felfelé indulunk majd.
A gyerekeknek már sikerült a szünet ritmusát felvenni, a karácsonyi nagyüzem után most már mi is felzárkózhatunk melléjük. Abbahagyták a határok feszegetését, ha nem is végleg, de egy időre, így nem kell folyton a saját „nevelő” hangunkat hallanunk.
Amikor ráérünk merengeni, gondoljuk át azt a sok szép dolgot (érzést), amit az elmúlt napokban kaptunk és adtunk! Ezek mind beépülnek! Úgy, mint egy könyv, ami ha egyszer megérintett bennünket, egész életünkben bennünk marad és a részünké válik.
Az ünnepi befelé fordulás után átcsúszunk szépen, lassan a barátkozós, bulizós napokba. Nyugodtan csinosítsuk magunkat, vegyük fel, amit kaptunk, élvezzük a szép és csillogó dolgokat! Kicsit magunkon érezhetjük a belső fényt is, élvezzük!
Elégedetten hátradőlhetünk, mindent kihoztunk az ünnepből, amit csak lehetett. Igazi büszkeséggel pihenhetjük az elmúlt hetek örvénylő és nehéz energiáit. Nemcsak a hatalmas evészetet emésztjük, hanem a karácsony által felkavaródott érzéseket. Olyan nem várt dolgok, érzelmek is előjöttek, felbukkanhattak a múltból, amelyek teljesen megleptek minket, ezeken rágódhatunk, vagy éppen dédelgethetjük magunkban esténként, amikor elcsendesedik körülöttünk minden. Egy meglepő karácsonyi jókívánság, egy-egy kedves és tovább gondolandó ajándék most többet jelenthet az apró figyelmességnél, próbáljuk értelmezni, hogy miért pont most és pont azt kaptuk. Nem foghatunk mindent a szentimentalizmusra, még akkor sem, ha az Igazából szerelem és a Sztárom a párom huszonnyolcadik megnézése után kapjuk valakitől a nem várt impulzust. Tudod, karácsonykor előfordul, hogy az is igazat mond, akitől meglepő! Szilveszterkor pedig véletlenül csak kicsúszik J
Ha úgy adódik, hogy dolgoznunk kell az ünnepek között, ne aggódjunk, mert lendületbe jövünk végül és jól fogjuk érezni magunkat az otthoni ünnepi cukor után, sokat fogunk nevetni a kollégákkal is. A korábban említett megérzéseink egyre inkább valóságossá válnak, sok minden alátámasztja őket.
És megkezdődött a kanosszajárás, a szenteste békéje és kimerevedett varázslata után újra mozgásba kell lendülnünk. A befelé fordulás után fokozatosan kifelé kell tekintenünk, ami olyan, mint amikor kora tavasszal elővesszük a kicsit rozsdásodó bringát. A „nemakarom” állapot végül persze átlendül majd a jóba, boldogan tekerjük végül a biciklin, legalább is képesek leszünk felvenni újra a sok színházi maszkunk közül az egyiket, amit a hely szelleme megkövetel.
Egyébként ki vagyunk merülve, rengeteget dolgoztunk, készültünk és izgultunk az elmúlt hetekben, a karácsony élményei azonban nagyon sok energiával töltött fel (és még folyamatosan tölt ) bennünket. Adtunk és kaptunk, igazán jól működik a rendszer. Az ünnepi rítusok (is) tartják mozgásban az életünket, egyik pillérről a másikra érkezve, támaszkodva. Ritmikusan, összehúzódva, kitágulva… követve az egész létezés (és nem létezés – ami nincs is, ugye) lélegzetét, járva az élet táncát. Találjunk azért minden nap időt arra is, két sült elkészítése és megevése és három rokonlátogatás között, hogy elengedjünk mindent és pihenjünk. A semmiben. A mindennel… ami fontos.
Értékeljük a partnerünk igyekezetét, ne a saját elvárásaink szerint reagáljunk a segítségeire, hanem örüljünk mindennek, amit kapunk, amivel csak támogatnak. Amikor a káosz átfordul egy kicsit a káoszba, mélylevegő és belső tartás…
Karácsonykor egyszer csak megáll a nyüzsgés, mintha a lélegzetünk is elállna. Nézz ki az ablakon, sétálj egy fél órát és észreveheted, ahogyan a csend, mint a vatta vesz körül és kézzelfogható békesség és szeretet van az utcákon is. És bennünk is. Ezen a napon valósul meg minden, amire hetek óta koncentrálunk, ilyenkor manifesztálódik az a sok energia, amin munkálkodtunk eddig. Olyan, mintha az idő is megállt volna… Mindennek ellenére bizony ma is meginog a hitünk, és elgondolkodunk, hogy vajon jó úton vagyunk-e, jó felé vezet-e a sorsunk. Ez természetes, különösen, ha nehéz időszakot élünk, vagy éltünk meg. Minden a legnagyobb rendben, nyugodjunk meg!
Szóval szedjük össze a buddhista nyugalmunkat, lendüljünk át a részleteken is, vagyis a jelentéktelen apróságokon! Minden tökéletes, már most! Nincs hiszti, nincs depresszió, nincs sértődés! Ne sajnáljuk magunkat! És ne rontsuk el ezzel az önmagunk körüli pörgéssel az ünnepet! Mindig tudunk a mi jelenünknél rosszabbat és jobbat is, szóval örüljünk mindennek, aminek lehet. Állítsuk meg ma az időt, minden, ami felkavaró és zavaró, menjen el mellettünk nyugodtan! Azzal foglalkozzunk, ami a LÉNYEG! Áldott és Békés Karácsonyt Mindenkinek!
Az utolsó napokban engedni kell a maximalizmusunkból, mert egyszerre mindig mindent nem tudunk megcsinálni (így volt ez minden évben, idén se akarjunk az év háziasszonya címre pályázni, nem attól szép a karácsony). Hallgassunk az ösztöneinkre, nem feltétlenül a ragyogó lakás a legfontosabb (hogy minden sarok és a szekrény legteteje is csillogjon). Süssünk és főzzünk, az elég látványos és végeredményében mindenkinek hasznos! És persze csomagoljunk, ez az egyik legfontosabb része az ajándékozásnak. Olyan, mint az esküvő egy kapcsolatban, része egy folyamatnak, fontos része a rituálénak. Szinte mindegy is, hogy mi van a csomagolás alatt, a figyelmet és a másik iránti érzéseinket nagyon szépen tudjuk prezentálni. Néhány dolgot pedig nyugodtan elengedhetünk! Még mindig hallgathatunk az ösztöneinkre, most igazán jó érzékkel tudunk szelektálni.
A családdal kicsit feszültebb a viszony, hagyjuk, hogy mindenki a saját belső motorja szerint készülődjön, ne akarjuk a saját tempónkant rájuk erőltetni! Sokkal hatékonyabbak leszünk együtt, ha mindenki azzal foglalkozik, amiben jó. Engedjük azt is, hogy más is kibontakozzon mellettünk!
A munkánkkal kapcsolatban valamilyen új felismerésre döbbenhetünk rá. Olyan dolog kerül előtérbe, amire eddig nem gondoltunk, nem vettünk észre és ez egészen új irányt és lendületet ad. Érdemes dédelgetni magunkban ezt az új érzést, jó energiákból született, egészen új fonalat tudunk felvenni általa!
